Ugrás a tartalomhoz

Saint Johns (folyó)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saint Johns
OrszágokAmerikai Egyesült Államok
Földrajzi adatok
Hossz499 km
Vízgyűjtő terület22 900 km²
é. sz. 27° 57′ 18″, ny. h. 80° 47′ 03″27.955000°N 80.784167°W
TorkolatAtlanti-óceán
é. sz. 30° 24′ 05″, ny. h. 81° 24′ 03″30.401389°N 81.400833°W
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Saint Johns témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Saint Johns folyó térképe

A Saint Johns (angolul Saint Johns River vagy St. John’s River) az Amerikai Egyesült Államok Florida államának leghosszabb folyója. Az Amerikai Egyesült Államok második leghosszabb északi folyásirányú folyama. Indian River megyében, a Saint Johns Marshnál ered, kisebb-nagyobb kanyarulatokkal tagolva északnak folyik, és Jacksonville-nél ömlik az Atlanti-óceánba. Forrásától a torkolatáig 500 kilométeres utat jár be, mindössze 10 méternyi szintkülönbséggel. Csekély esése miatt a folyása lassú, medre szélesen elterül, Jacksonville-nél átlagos szélessége meghaladja a 3,2 kilométert, de néhány felsőbb szakaszon eléri a 4,5 kilométert is. Ugyancsak a lassú folyásnak tudható be, hogy a tengeri apály és dagály még Lake Monroe-nál is érezteti hatását, valamint hogy a nem megfelelő ütemű tisztulás komoly gondokat okoz a Saint Johns ökoszisztémájában. A folyó számtalan növénynek és állatnak biztosít élőhelyet. A torkolat keleti ágánál nem ritka a delfin, s májusban, a víz felmelegedése idején megjelenik a nagy tengeri emlős, a tengeritehén is. Gyakran megfordulnak itt aligátorok, tüskés ráják és sokfajta édes- és sósvízi hal, valamint a fehérfejű rétisas és a halászsas is.

Elnevezése

[szerkesztés]

Az újkorig a Szent János folyó völgye adott otthont a timukua törzseknek, akik a folyót Welaka (’a tó folyója’) néven ismerték. Az európai telepesek megjelenése után gyakran változtatták a nevét, attól függően, hogy ki tekintette magáénak a partmenti területeket. A korai spanyol telepesek Río de Corrientes-nek (’áramlatok folyója’), az 1562. május 1-jén a torkolatvidékhez érkező francia hugenották rivière du Mai-nek (’május folyó’) nevezték el. 1564-ben, az első francia kolónia, Fort Caroline létesítése idején a Saint Johns Bluff nevet kapta. Az erődöt elfoglaló spanyolok védőszentjük, Máté evangélista után átkeresztelték a folyót San Mateo névre. A Fort George szigetén 1578-ban alapított San Juan del Puerto katolikus misszió után a folyó Río de San Juan néven lett ismert, végül ennek angol fordítása lett Saint Johns River.

Geológiája

[szerkesztés]
St. Johns River

Geológiai története meglehetősen egyedi. Kb. 100 ezer évvel ezelőtt a tenger szintje magasabb volt, és a folyó nem volt más, csak egy lagúna, része volt a tengernek. A tengerszint süllyedésével a folyó szárazra került, így alakult ki széles mederrendszere.

A folyó déli szakaszának nincs megkülönböztetett folyómedre, számos mellékfolyót és lagúnát képez, gyakran kisebb-nagyobb tavakat alkot. Néhány nagyobb tó ma a Blue Cypress Lake, Lake Helen Blazes, Sawgrass Lake, Lake Washington, Lake Winder, Lake Poinsett, Ruth Lake, Puzzle Lake, Lake Narney, Lake Jesup és Lake Monroe.

Lake Harney alatt a folyóba az Econlockhatchee River csatlakozik, s egy középső medret képeznek, innen az Ocala National Foresten folyik keresztül. Majd a folyó egy széles és sekély tavat (Lake George) képez, ahol szárazság idején már láttak tengeri cápát. A benyomuló tengervizet a folyó nem képes visszaszorítani.

Az alsó folyásánál a medence kezd mellékfolyókká átalakulni, itt az Ocklawaha River csatlakozik a folyóhoz.

Mellékfolyói

[szerkesztés]

A torkolattól kiindulva a forrás felé haladva: Pablo Creek, Trut River, Arlington River, Ortega River, Doctor Lake, Julington Creek, Black Creek, The Cross Florida Barge Canal, Oklawaha River, Wekiva River, Lake Jessupp és Econlockhatchee River.

Jacksonville-i kikötője

[szerkesztés]

Jacksonville a Saint Johns folyó partjaira épült, ahol hét híd keresztezi a folyót. A Saint Johns a második legnagyobb kikötője Floridának. Fontos kereskedelmi központ. Az Egyesült Államok fenntart egy tengerészeti és légi kikötőt és a Naval Station Maypor bázist közel a torkolathoz.

Források

[szerkesztés]

Külső források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]